A műemléki pincesor
A német telepeseknek köszönhetően az 1700-as évek második felében a szőlőtermelés erőteljes fejlődésnek indult és Villánykövesd jelentős szőlőtermő területté vált. Ekkor vette kezdetét a háromszintes „pincefalu” megépítése, ami végleges formáját csak a 20. század közepére nyerte el. A pincesor a falu határában a domboldalba ágyazódik, a pincék „fűrészfogszerű” elrendezésben szorosan egymás mellé tapadnak. Az első sor mögötti-feletti utcában, a dombon, „egy emelettel magasabban”, megismételték e sajátos pinceépítési módot. A mintegy 70 pincéből álló épületegyüttesből 58 présház 1983 óta országos műemlékvédelem alatt áll.
A Batthyány Pince
A pincesorral szemben, a patak túloldalán, a meredek hegylábban kialakított katlanban építették meg a Batthyány-Montenuovo uradalom pincészetét 1754-ben.
A földesúr, Batthyány Ádám a megnövekedett termés befogadására olasz templomépítő mesteremberekkel új dézsmapincét építtetett. A téglából boltozott pincét sajátos „L” alakban tervezték és valósították meg. A keskenyebb pinceág vezet be a templom nagyságú, 10 méter széles, 40 méter hosszú, 7 méter magas belső pincerészbe. A kor technikai fejlettsége nem tette lehetővé, hogy a föld alá építsenek meg egy ekkora pincét, ezért a domb egy részét elhordták, a helyére építették a pincét, s végül visszahordták rá a földet.
Mivel régen lovas kocsival hordták a bort, ezért a pince nem lehetett mély, de roppant szélesnek kellett lennie. A pince és a hozzá épülő ispáni lak két év alatt készült el. Építési megoldása révén akkor, de napjainkban is, a térség egyedi alkotásai közé tartozott.
Az uradalom által termelt borokat és a jobbágyoktól 10-edként, dézsmaként beszedett borokat a Batthyány Pincében tárolták. E nagymennyiségű bor java része eladásra került. Néha a munkabéreket is borral fizették ki.
Megépítésekor a pince a Batthyány család tulajdona, de egy házasság révén a bólyi Montenuovo családhoz került és a II. Világháború végéig az ő tulajdonukban maradt. Ezután a Villánykövesdi Tsz, majd az „Új Alkotmány” Mg. Tsz. tulajdonába került. 2003. októberétől a „Villányi Szársomlyó” Mg. Kft. tulajdonát képezi.
Római katolikus templom
Az 1746 utáni években megtelepült németségnek nem volt temploma. A falu első templomát 1754-ben építették fából. A mai templom 1785-ben épült, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel és Gyurics Mátyás izsépi plébános áldotta meg. Kezdetben a Petrei Plébániához, 1778 óta a Villányi Plébániához tartozik.
A római katolikus templom késő barokk stílusban épült. Klasszicista főoltára a XIX. századból való. 1809-ben a templom épületét toronnyal egészítették ki. A templom felújítására utoljára 2002-ben került sor, a tetőszerkezetet ácsolta újjá Nádasi József ácsmester.
Villánykövesdi Fekete-hegy
A Villányi-hegység hazánk legdélibb fekvésű hegysége. Keleti részén megbújva, a Szársomlyó mögött található a 341 méter magas Fekete-hegy. Nevének eredetét is ennek köszönheti, ugyanis a Szársomlyó bizonyos napszakokban árnyékot vet rá. A fokozottan védett terület a Duna Dráva Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. A terület rendkívül jelentős és gazdag mind geológiai, növény-és állattani, illetve történelmi és kultúrtörténeti szempontból tekintve is.